A szerepkörök és a karakterek kapcsolata egy zenekar analógiájában

Mit jelent a karakter képlet és hogyan kapcsolódik egy szerepkörhöz?

Amikor az életben egy szerepkört betöltünk, akár hivatásunk kapcsán, akár magánéletünk kapcsán, ezt a szerepkört tekinthetjük a lelkünk kifejezési módjának, bármi is ez a szerepkör.

Ez akkor lehetséges, ha az adott szerepkörnek a megfelelő karakter képletét tudjuk összeállítani. Karakter képlet alatt azt értem, hogy a szerepkörben mely karakterek vesznek részt, milyen arányban és milyen módon működnek együtt. Ha a karakterek kiválasztása és az arányok megfelelőek és az együttműködés kooperatív, ugyanakkor személyiség által vezérelt és irányított, akkor a szerepkör ellátása közben örömöt fogunk tudni megélni, mivel önkifejezési módot találunk benne.

Az így végzett munka és betöltött munkakör kevesebb erőfeszítést kíván és valószínűleg sikeresebb is lesz, amin keresztül önmagunkkal sokkal elégedettebbek tudunk lenni munkavégzésünk kapcsán és jobb viszonyt alakíthatunk ki munkatársainkkal. A tisztán személyiségből végzett munkát kényszerként élhetjük meg, így életkedvünk is alacsonyabb szintű és eredményességünk is valószínűleg alacsonyabb.

Hasonló dinamika érvényesül családi környezetben is, bár a vérvonal karakterek mint férfi-női szerep, anyai és apai szerepek ezt jelentősen árnyalhatják.

A zenekar analógia kifejtése

A karakterek együttműködésére és szerepkör ellátására talán a legszebb analógia egy szimfonikus zenekar működése. Itt a zenemű az adott szerepkör, amit el akarunk játszani. A zeneművet nem a zenekar szerzi, hiszen ez számára tőle független alkotás, mi több, ahhoz, hogy a művet jól tudja játszani, ahhoz azt szükséges tanulnia és gyakorolnia.

Hasonlóképpen az életben egy-egy szerepkör betöltéséhez szükséges egy szerepkört megtanulnunk, begyakorolnunk és a munkavégzés során újra és újra előadnunk. A nézőközönség, a hallgatóság állhat a munkatársainkból, az ügyfelekből, a vevőkből, gyakorlatilag bárkiből, aki a munkánkat szemléli vagy az eredményéhez kapcsolódik.

A zenekar vezetője a karmester. Ő ismer minden szólamot, az ő kottája a karmesteri partitúra, ami tartalmazza az összes szólam-, azaz hangszer csoport játékát. A karmester eszköze a karmesteri pálca, amivel az egyes hangszer csoportokra vagy konkrét zenészekre tud mutatni, inteni tud számukra, a kezdésre, megállásra, gyorsabb-lassabb tempó felvételére, finom és erősebb hangzás létrehozására.

A karmester a személyiségnek felel meg. Ahhoz, hogy a darabot a zenekar jól tudja játszani, ahhoz az ő ismerete elengedhetetlen. A karmesternek értenie kell és éreznie kell az egész művet egyben, azaz a szerző szándékát és ismernie kell a rendelkezésre álló zenészek tudását, ha úgy tetszik tehetségi szintjét és ennek megfelelően adaptálja a szerző elképzeléseit a zenekar megvalósítási képességeire.

Az egyes szólamok az egyes hangszer csoportoknak és így az egyes karaktereknek felelnek meg. Minden hangszer csoport több zenészből áll. Ezek a karakterek tehetség elemei, azaz aspektusai.

Vegyük példának az ütős hangszereket. Az ütős hangszert mondjuk tekintsük a harcos karakternek. Az ütős hangszer csoportban megtalálhatjuk az üst dobot, ami stabil mély hangjával a harcos karakter stabilitását és védekezőképességét jelképezheti, ami az egyik aspektusa, míg a pergő dob harcra hívó szava és dinamikája a támadó képességét vagy aspektusát jelképezi A cintányér jelképezheti a gyors reakció képességét és így tovább. Minden szólamnak vagy hangszer csoportnak van egy alapvető tulajdonsága, ami a karakterek alapvető jellemzője, vagyis minden formájára igaz. Az ütős hangszereknél a tempó vagy a ritmus kifejező képessége a harcos karakter bátorsága. A bátorságra bármilyen aspektus kifejezésnél szüksége van. Ha a harcos gyáva, az olyan, mintha egy dobnak beszakadt volna az ütő felülete. Néma dobbá válik, így az alapvető funkcióját nem tudja ellátni.

Így a vonósok, a rézfúvósok, a fafúvósok és további szólamok mind egy-egy karakternek felelnek meg. A játszott művek jelentősen eltérhetnek abban, hogy milyen hangszerekre írja a szerző. Ezt hívják hangszerelésnek. Ennek megfelelően mondhatjuk, hogy egy-egy szerepkör ellátásához hozzárendelhetőek a megfelelő karakterek.

A karmesterre, vagyis a vezérlőre mindig szükség van.

A hétköznapi életben betöltött szerepkörök legtöbbje nem igényel 3-4 karakternél, azaz hangszer típusnál többet, de előfordulhat olyan is,  ahol egy hangszer típus különböző fajtáira, azaz aspektusaira támaszkodik az egész mű. Ilyen formáció a zenében pl. a vonós négyes.

Természetesen léteznek nagy formátumú művek. Tekinthetjük az egész életünket egy műnek és ebben a távlatban már mondhatjuk, hogy minden hangszer típusnak, szólamnak, azaz a teljes nagy formátumú szimfonikus zenekarnak, vagyis az összes karakternek szerepe van.

Ha az analógiában a lélek helyét is szeretnénk megkeresni, akkor azt mondhatjuk, hogy a lélek a zeneszerző.